Mindenütt otthon vagyunk jámborok között.
Ki tudná a halál gondolatát elviselni, ha élni öröm volna?
Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd.
Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.
Életünk valódi rendezője a véletlen – és ez a rendező csupa kegyetlenség, könyörület és elbűvölő kedvesség.
Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként.
Igazából nem is veled törődöm, hanem azzal a borzongató érzéssel, ami abból származik, hogy szeretlek téged.
A szépség nem feltétlenül jár gyakorlati haszonnal, mégis úgy keressük, mintha a világ legfontosabb dolga lenne.