Képtelen volt sírni – „ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez”.

Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!

Ha a tyúk az udvar közepén kapirgál eső lesz.

Közösen éltünk le éveket, s nem volt egy percünk, amely közös lett volna, annyira másképp rakódott le bennünk a múlt.

Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.