A magányos ember (…) nem nevet könnyen.

Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre.

Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna.

Mindent nyomtalanul elfúj a szél, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg. (…) Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk.

Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.

Csakis ésszel, értelemmel sohasem ismerhetsz meg igazán egy embert. Szív is kell hozzá.

Valószínűleg mindenki jóságos bizonyos emberekhez. Másokhoz pedig épp ellenkezőleg.

A kimagasló teljesítmény a kimagasló elkötelezettségből származik.