Kizárta az életet, és most az élet zárja ki magát. (...) Nyisson ajtót az életnek, és az belép majd!
Megfoszthatnak a jövőnktől, megkeseríthetik a jelenünket, de a múltunkhoz nem nyúlhatnak.
Lehet, hogy az ember nem kapja meg, amire vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától.
Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?... Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat.
Mrs. Lynde mondta, hogy "boldogok, akik semmit sem remélnek, mert nem csalatkoznak", de én azt hiszem, hogy rosszabb semmit sem várni, mint csalódni.
Könnyű a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes.
Úgy vettem észre, hogy az ember szinte bármiben örömét tudja lelni, ha nagyon erősen elhatározza, hogy márpedig így lesz.
Tudom, hogy nem sok megfontoltság vagy józanság szorult belém, de rendelkezem valamivel, ami annyival többet számít: meg tudom szerettetni magam másokkal.
Attól tartok, barátságon sokszor csupán egy bizalmas viszonyt értenek, aminek semmi köze az őszinte érzésekhez.
Valahányszor egy megpróbáltatáson jár a fejünk, gondoljunk valami szépre, amivel ellensúlyozhatjuk.
Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.
A valóságban nincsenek tündérmesék. Én nem reménykedem. Nem bírnám elviselni a csalódást.
Gondosan válogasd meg a barátaidat. Sosem tudhatod, mifélékkel hoz össze a sors. (...) Külsőre hófehér angyalok, de lelkükben, akár a ragadozó farkasok.