Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.

A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.

Az idő minden sebet begyógyít, még ha néhány heg marad is utánuk.

A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.

Semmi sem lehetetlen, csak szellemi képességeink korlátozottsága teszi, hogy bizonyos dolgokat elképzelhetetlennek tartunk.

A szerelem vak, ezért állandóan fehér bottal üti a barátom fejét, nem csoda, hogy a végén belezápult.

Számítgatás, érvek és ellenérvek méricskélése közben elmúlik az élet, anélkül hogy bármi is történne.

Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.

Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.

Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?

A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.

A kislányok nem olyanok, mint a plüssök, rajtuk nem lehet befoltozni a szakadásokat, amiket okozunk nekik.

Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?

Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg.

 friss tartalom minden megtekintesnél 
több mint  35.000 bejegyzés
neked készítve

----------------------------------------------------------------- 
Köszönet:  Joomla! | K2 | JEvents | Helix
Felhasználási feltételek | Adatkezelés | Impresszum