A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.

Az élet korántsem tökéletes, de (...) mégsem annyira reménytelen.

A hatalom megront, és a korlátlan hatalom korlátlanul ront meg.

Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök.

Csak áltattam magam, hogy elmúlt, pedig azért is nem tudtam senki mást szeretni, mert még magam elől is titokban az övé maradt a szívem.

A kiábrándultságra és a cinizmusra az élet viharai szoktatják rá az embert.

Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?

Haszontalan dolgoktól megszabadulni nem feladás, hanem maga a felnőtté válás.

Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni.

Szólni nem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.

Legszívesebben csak ölelném, hogy felejtse végre el a fájdalmakat, mert a múlt elmúlt.

A tündérmesék, a szerelmes regények és a szappanoperák mind hazudnak. A szerelem nem győz le mindent.

A megérzések hazudnak, azt sugallják az embernek, amit hinni akar, nem az igazságot.

Gutát kapok azoktól az emberektől, akik békében élnek önmagukkal. Hogy van pofájuk, miközben én intenzíven szenvedek? Szegény én.

A legtöbb ember inkább elfogad egy valószínű hazugságot, mint egy valószínűtlen igazságot.

A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet.

A legtöbb ember azzal tölti az életét, hogy menekül az elől, amitől fél.

A szánalom gyilkos érzelem. Annál csak a vak gyűlölet és talán a szerelem veszélyesebb.

A nevetés sokkal jobban oldja a feszültséget, mint a sírás.

A félelem jobban összeköt, mint a szeretet vagy akár a gyűlölet, és jóval gyorsabban működik.