A megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése.

Irigylésre méltó, aki képes megbocsátani, és valóban megfeledkezni egy sérelemről.

Ha Igaz Szeretetet akarsz, tudnod kell megbocsátani.

A bocsánatkérés csak arra szolgál, hogy a bűnös megkönnyebbüljön, s úgy érezze, hogy ugyanazt a hibát még egyszer elkövetheti.

Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.

Tökéletesnek kell lennünk, hogy ne kelljen megbocsátanunk mások hibáit.

A megbocsátás olyan, mint egy kétsávos út: amikor megbocsátunk valakinek, magunknak is megbocsátunk.

Csak az tudja kimondani, hogy "megbocsátok neked", aki azt is ki tudja mondani, hogy "szeretlek".

Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.

A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, hogyne tévedhetne az ember, amikor csak egy nyelve van.

Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?