A megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése.
Irigylésre méltó, aki képes megbocsátani, és valóban megfeledkezni egy sérelemről.
Ha Igaz Szeretetet akarsz, tudnod kell megbocsátani.
A bocsánatkérés csak arra szolgál, hogy a bűnös megkönnyebbüljön, s úgy érezze, hogy ugyanazt a hibát még egyszer elkövetheti.
Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.
Tökéletesnek kell lennünk, hogy ne kelljen megbocsátanunk mások hibáit.
A megbocsátás olyan, mint egy kétsávos út: amikor megbocsátunk valakinek, magunknak is megbocsátunk.
Csak az tudja kimondani, hogy "megbocsátok neked", aki azt is ki tudja mondani, hogy "szeretlek".
Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.
A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, hogyne tévedhetne az ember, amikor csak egy nyelve van.
Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?