Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.

Az út, amiről beszélsz, nem az, amin jársz.

Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.

Az emberiség égető problémáinak megoldása mindig elmarad, mert kiderül, hogy a problémák hol nem égetőek, hol nem megoldhatóak, hol nem problémák.

A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.

Lehet, hogy máshol jó, de mi, akár tetszik, akár nem, itt vagyunk.

Az embert a képzelete jobban riasztja, mint a valóság.

Valósággá válik, amit az emlékezetünkben megváltoztatunk, akár ismerjük ezt a valóságot, akár nem.

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág - aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.

Ha a valóság kemény, unalmas és igazságtalan, akkor jobb, ha hozzászokik az ember ahhoz, ami valójában van, mint ha azért panaszkodik, hogy nem az, amire vágyik.

Az első csók azért is fontos, mert ha akkor kölcsönös elolvadás van, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. (...) Vannak nagyon finom intő jelek, amelyeken a legtöbb ember átsiklik.