A józanságnak az az előnye, hogy az ember értékelni tudja azt, amije van. Képes élvezni a pillanatot.

Még a bátor emberek is behunyják a szemüket néha, ha félnek látni a valóságot.

Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. "Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége... Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem." És ez nagyon kemény mondat.

A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.

Ha valakinek nincs cipője, hiheti bármennyire rendületlenül, hogy a paradicsomban csodálatos aranycipellői lesznek, mégis vizes lesz a lába, és tüdőgyulladást kap.

Lehet, hogy máshol jó, de mi, akár tetszik, akár nem, itt vagyunk.

A legfényesebb láng veti a legsötétebb árnyékokat.

Lenni annyi, mint szenvedni. Aki e tudás alól kibújik, a valóság elől való végtelen menekülésben elveszett.

Számunkra a Facebook, a YouTube és az Instagram jelenti a valóságot, nem pedig egy olasz szabadúszó újságírónő beszámolója, aki képes lenne az életét adni az igazságért.

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.

Ember vagyok csak, kizárólag az érzékeim számára hozzáférhető valóságban bízom.