Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat.

Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele - soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal.

Hogyan vállalkozhatsz egy lány meghódítására, hogyan kérheted, hogy nézzen rád, esetlen szeressen is, ha te nem szereted magad?

Tudod, hogy soha nem hagylak el. Nem a fa hagyja el a virágot, hanem a virág válik le a fáról.

Csak az az ember képes arra, hogy hűséges legyen másokhoz, aki bízik önmagában.

Mindig adódik egy pillanat az emberek életében, amikor rájönnek, hogy imádnak engem.

Aki önmagát legyőzte, azt nem lehet legyőzni! Az verhetetlen. Erős. És derűs.

Higgy az emberben, önmagadban is - a másokba vetett bizalom magunknál kezdődik.

A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.

Azért nem kell túlságosan bíznunk saját magunkban. A büszkeség néha elveszi az ember eszét.

Az, mit ma megtanultunk,
jobban köt össze másnap.
S mire való a múltunk?
Hogy elmondjuk egymásnak.