Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.

Azoknak, akik képtelenek a szeretetre, semmi sem fáj igazán.

Aki szeret, az nem vár a saját odaadásáért ellenszolgáltatást.

A szeretet akarat nélkül üres szentimentalizmus és krokodilkönny. Az akarat szeretet nélkül erőszak és kegyetlenség.

A szeretet egymagában mit sem használ, ha nem párosul értelemmel.

Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.

Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.

A szeretetet nem a szavak, hanem a tettek bizonyítják.

Mindig visszatérünk ahhoz, amit szeretünk.

Olykor egy érintés, egy csók, egy ölelés többet mond minden szónál, többet, mint egy józanul kigondolt tanács, vagy terápia, amivel egy pszichológus szolgálhat.

Egyetlen módon lehet megnyerni a szíveket, s ez a mód: hasonlókká válni azokhoz, kiknek szeretetét meg akarjuk nyerni.