Csak áltattam magam, hogy elmúlt, pedig azért is nem tudtam senki mást szeretni, mert még magam elől is titokban az övé maradt a szívem.

Sok embernek adtam esélyt... De egy idő után elfogy az ember bizalma.

A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.

Lehet értelmetlen szenvedést, megalázást, félelmet okozni a másik embernek, vagy magára hagyni segítség nélkül, amikor erre lenne szüksége.

Aki folyvást "valahova följebb" törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.

A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá!

Az ember egyik pillanatban derűlátó, a következőben már lesújtja a bizonyosság, hogy úgyis darabjaira hullik minden. És a végén pontosan ez történik.

Ha az életben folyton citromba harapsz, legalább vágj jó képet hozzá!

A kimerült író olyan, mint a megcsalt férj: maga veszi észre legkésőbb a szomorú igazságot.

Nincs keserűbb dolog a világon, mint a jóvá nem tehető csalódás.

Ha valakitől semmit se várunk, nem is csalódhatunk a végén.