Addig boldog az ember, amíg meg tud feledkezni a testéről.

A boldogság egy látásmód.

Bárcsak mindenki felismerné saját őrültségét, és együtt tudna élni vele! Talán rosszabb lenne tőle a világ? Nem! Ellenkezőleg: az emberek őszintébbek és boldogabbak lennének.

Nem teszi boldoggá az embert, amit birtokolhat. Épp elegen vannak a Földön, akiknek mindenük megvan, és mégsem boldogok.

Vegyél a tenyeredbe egy vízcseppet, és próbáld meg megtartani. Ugyanezt teszed a boldogsággal is: tenyeredbe veszed, de nem vagy képes megőrizni.

Jobb boldogtalannak lenni egyedül, mint a boldogtalanság valakivel.

A boldogság önző, nem szereti az idegeneket.

Túl későn jön rá az ember, a legdöntőbb különbség a boldogság és az öröm közt mégiscsak az, hogy a boldogság szilárd, az öröm pedig cseppfolyós.

A boldogság megszerezhető, és el is veszíthető.

Ha boldog akarsz lenni, először el kell határoznod, hogy boldog leszel. Ha boldog akarsz maradni, akkor ezt a döntést mindennap meg kell hoznod!