Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.

Ha az ember meggondolja, talán a ki nem mondott szavak még fontosabbak, mint a kimondottak.

Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.

Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!

Ha az emberek sorsát az istenek határozzák meg, akkor tuti, hogy szadisták.

Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait.

Az ismeretlenektől tartani kell. (…) Ismeretlenek pedig mindig vannak.