Az emberi természet legmélyebb elve a megbecsülés vágya.

Semmit sem nyeshetünk le anélkül, hogy ne éreznénk a hiányát. Még a legrosszabb emlék is része az alapzatnak, amely megtart bennünket a világban.

A legjobb lónak is kell ostor, a legokosabb embernek is jó tanács.

a pillanatért, mikor megosztasz egy mosolyt valaki idegennel.

Mindig a tilosra törekszünk, és a megtagadott dolgokat kívánjuk.

Véletlennek azt nevezzük, amikor a számításaink kudarcot vallanak.

Az ember csalódik, vagy csalódottá teszik, ha szerelmet és életre szóló kapcsolatot keres. Jobb, sokkal jobb, ha az ember a pillanatot élvezi, fenékig üríti az élvezetet, aztán továbbáll.

Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket.