A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.

Az előbb még szidta, mint a bokrot, most meg tessék, úgy siratja, hogy a szíve szakad bele… Istenem, de buták is vagyunk, mi nők!

Az emberek megerősödnek az elnyomás alatt.

A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.

Aki sokat epekedik, sokat nélkülöz.