Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait.

Az teszi széppé a sivatagot (…), hogy valahol egy kutat rejt.

Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.

Az ember nem az által tanul meg élni, hogy mások életét hallgatja, hanem hogy a saját életét éli.

Egyél lassabban.

Amit adsz, azt te is visszakapod – noha lehet, hogy onnan, ahonnan a legkevésbé várnád.