Az élőkért kell aggódni, a holtaknak már úgyis kevésre van szükségük.

Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol állunk.

Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.

Aki a szerelemben óvatos, lehet, hogy sohasem lesz igazán boldog.

Napjaink Hiszekeggye már nem az öntudatos „hiszek”-kel kezdődik, sem a kételkedő „nem hiszek”-kel, hanem a tragikus „hinni akarok”-kal.