Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.

Ó-esztendő estjén, ha minden családtag részére tojást ütsz pohárba, amelyiknek a tojása gyöngyöz, hosszú életű, akié nem, rövid életű lesz.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.

Sírkövek felirata lehetne: „Elfáradt.” Talán nem az életbe fáradt bele, csak abba, hogy kapaszkodjon belé.

Az igazi szeretet ott kezdődik, ha én tiszteletben tartva elengedem azt, aki szeretne elmenni, bármennyire is fáj nekem.