Föltekerje eszét, ki fel akar tenni a ravaszszal.
Jusson eszedbe, hogy mennyivel többet szenvedsz a dühtől és bánattól, melyet bizonyos dolgok okoznak, mint maguktól a kiváltó okoktól.
A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.
A szerelemben szabadnak kellene éreznie magát az embernek, nem rabnak.
A halál egy mámorító koktél, ami egy adag bánatból és két adag megkönnyebbülésből tevődik össze.
A körülményeket én alakítom!
Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.