KABOSa Jakab név régi magyar Jakabos megfelelőjének rövidülése.
KADAmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KADOSAmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KÁINhéber eredetű; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.
KAJETÁNlatin eredetű; jelentése: Gaeta városából való férfi.
KÁLtörök-magyar eredetű; jelentése: marad.
KÁLEBhéber eredetű; jelentése: merész, bátor, indulatos.
KÁLMÁNtörök-magyar eredetű; jelentése: maradék.
KALVINlatin eredetű; jelentése: kopasz.
KAMILLlatin eredetű; jelentése: nemesi születésű fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.
KAMILLÓa Kamill olasz megfelelője.
KÁNmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KANDIDlatin eredetű; jelentése: fehér, fénylő, ragyogó.
KANUTskandináv eredetű; jelentése: előkelő származású férfi.
KAPLONYtörök-magyar eredetű; jelentése: tigris.
KAPOLCStörök-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KARÁDtörök-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KARDOSmagyar eredetű; jelentése: a szó maga.
KARIONgörög eredetű; jelentése: Karia tartományból való férfi.
KÁRMÁNnémet-magyar eredetű; jelentése: derék ember.
KÁROLY1. – magyar eredetű; jelentése: karvaly, turul; 2. – germán-latin eredetű; jelentése: legény, fiú.
KARSAtörök-magyar eredetű; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.
KARTALtörök-magyar eredetű; jelentése: kánya, sas.
KASSZIÁNlatin eredetű; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.
KÁSZONmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KASZTORgörög eredetű; jelentése: önmagát kitüntető.
KATAPÁNgörög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.
KAZIMÍRlengyel eredetű; jelentése: békealapító; békebontó.
KÁZMÉRa Kazimír magyarosabb alakja.
KELEDmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KELEMENlatin eredetű; jelentése: jámbor, szelíd.
KELENa Kelemen rövidülésének alakváltozata.
KEMENESmagyar eredetű; jelentése: kemencés.
KENDEkazár magyar eredetű; jelentése: régi kazár méltóságnévből.
KENESEszláv-magyar eredetű; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.
KENÉZgót-szláv-magyar eredetű; jelentése: herceg.
KERECSENmagyar eredetű; jelentése: kerecsensólyom.
KERÉNYlatin eredetű; jelentése: lándzsás.
KERESZTÉLYlatin-magyar eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KESZŐtörök-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.
KEVEmagyar eredetű; jelentése: kövecske.
KEVINkelta eredetű; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.
KILÉNYa Kilián régi magyar alakváltozata.
KILIÁNkelta eredetű; jelentése: szerzetes.
KÍRAgörög-szláv eredetű; jelentése: úr, uralkodó.
KIRILLa Cirill görögös változata.
KLEOFÁSgörög eredetű; jelentése: az apa dicsősége, hírneve.
KLEONgörög eredetű; jelentése: dicsőség.
KLÉTUSgörög-latin eredetű; jelentése: jó segítő.
KOCSÁRDa német Gotthárd régi magyarosodott alakja.
KOLOSnémet-latin-magyar eredetű; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló
KOLUMBÁNlatin eredetű; jelentése: galamb.
KOLUMBUSZlatin eredetű; jelentése: hímgalamb.
KONRÁDnémet eredetű; jelentése: merész + tanács.
KONSTANTINlatin eredetű; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.
KONTmagyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
KOPPÁNYtörök-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
KORIDONlatin eredetű; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.
KORIOLÁNlatin eredetű; jelentése: Corioliból való férfi.
KORNÉLlatin eredetű; jelentése: somfa; szarv.
KORVINlatin eredetű; jelentése: holló.
KÓSAmagyar eredetű; jelentése: kos.
KÖTÖNYtörök-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.
KOZMAlatin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.
KRISTÓFgörög eredetű; jelentése: Krisztust hordozó.
KRISZTIÁNlatin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KUNDmagyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
KUNÓa Konrád német becézőjéből.
KURSZÁNtörök eredetű; jelentése: keselyű.
KÜRTtörök-magyar eredetű; jelentése: vihar.
