török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

szláv eredetű; jelentése: isten, béke.

török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.

vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: bolgár.

latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.

német eredetű; jelentése: merész.

német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.

latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.

magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.

az András önállósult becézője.

a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.

a Bán kicsinyítőképzős származéka.

görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.

germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.

a Barnabás önállósult magyar rövidülése.

arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.

török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.

magyar eredetű; jelentése: bors.

arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.

héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.

a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.

magyar eredetű; jelentése: buzogány.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

görög-latin eredetű; jelentése: királyi.

a Bazil régi magyar formájából.

török-magyar eredetű; jelentése: kánya.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

1. – magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész; 2. – török eredetű; jelentése: előkelő; 3. – héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.

latin eredetű; jelentése: győztes.

a Benedek becéző rövidüléséből.

hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.

a Benedek régi magyar becézőjéből.

latin eredetű; jelentése: áldott.

a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.

latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.

a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.

germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.

magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.

francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.

szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.

germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.

germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.

germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.

török-magyar eredetű; jelentése: kánya.

héber eredetű; jelentése: erős.

német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.

török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.

török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

magyar eredetű; jelentése: göndör.

szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

– szláv-magyar-latin eredetű; jelentése: gazdag

szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.

asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.

latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.

a Bonifác régi magyar becézőjéből.

a Barabás alakváltozata.

orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.

magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.

Bothianus hitvalló nevéből.

szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.

latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.

magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.

magyar eredetű; jelentése: búza.