A szeszélyesség gyakran végződik tönkremenéssel.

Boldog vagyok, hogy létezik – mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el.

Életünk valódi rendezője a véletlen – és ez a rendező csupa kegyetlenség, könyörület és elbűvölő kedvesség.

Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.

Milyen boldogan dől le a turista a hegytetőn, ahová keserves kapaszkodásokkal jutott fel. De boldog lenne-e, ha mindörökre ott kellene pihennie?

Ha nem törődünk testünkkel, hol fogunk élni?