Egyet kettőt márts, mindjárt husát ránts.
Mindennek ára van. (…) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
A hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik.
Nem számít, hogy szenátor vagy ajtónálló, senki nem immúnis a meleg mosoly és a kemény kézfogás ellen.
Az első nőnek, az első igazi nőnek, aki lenyűgözi a férfit…, az ilyen nőnek nem lehet vetélytársa.
A nagy érzésekhez nem feltétlenül szükséges teljes megértés.
Az elkerülhetetlen sors a kudarc beépített mentsége.