
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Hogyan adnak a bankok hitelt? Kinek tartoznak az országaink? Mi a „fiat” pénz?
Könnyzacskót teremtettek nekünk, mintha előre úgy tervezték volna, hogy sírni fogunk.
Szólj, ha úgy érzed, szólnod kell, de semmiképpen ne hallgass, amikor senki más nem áll fel azok érdekében, akiknek nincs szavuk.
A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.
Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.
A szerelemben az a gyönyörűség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk.