Egy ponton túl (…) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.

Ki tudná a halál gondolatát elviselni, ha élni öröm volna?

Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valamit csak azért csinálunk, mert mások is csinálják, vagy valóban a saját céljainkat szolgálja?

Az óvatosság soha nem lehet fölösleges.

Akinek a világon semmije sem maradt, az tudja a legjobban, mire van igazán szüksége.