– Jean, kössön egy spárgát az anyósomra!– Miért, uram?– Sárkányt akarok eregetni!
– Jean, mi ez a dubörgés a szekrényben?– Csak a ruhák mennek ki a divatból!
– Jean, kaparászik a negró?– Nem, uram.– Akkor egész éjjel egy csótányt szopogattam…
– Jean! Miért szorít ennyire ez a cipő?– Talán azért, mert bent maradt a nyelve, uram.– Jó, de ha kidugom a nyelvemet, akkor is szorít.
– Jean vidítsa fel a macskát!– Igenis Uram!Jean kiviszi a macskát megfogja a farkát, és elkezdi pörgetni a feje fölött.A nagy nyávogásra kijön a gazda.– Nem azt kértem, hogy pörgesse a feje fölött a macskát, hanem azt hogy, vidítsa fel!– Tudom uram, de hogy fog örülni ha elengedem!
– Jean! Mi volt ez a csörömpölés az utcán?– Egy autó be akart fordulni a mellékutcába, Uram.– És?– Nem volt mellékutca.
– Jean, – kérdezi az úr dühösen – most maga a hülye vagy én?– Uram, Ön nem áll olyan ember hírében, aki idiótákat alkalmazna…
– Jean, hozza be a baltát!– Minek uram?– Embert akarok faragni magából!
– Jean, hallott arról, hogy már az állatok is lövöldöznek?– Nem uram, de miért kérdezi?– Azt írja az újság, hogy agyonlőtte a menyét.
– Jean, csipog a citrom?– Nem, uram.– Akkor a kanárit facsartam a teába.
– Jean, tegyen egy újságpapírt a székre, amikor a szekrény tetejét tisztítja.– Fölösleges uram, anélkül is elérem.
– Jean, mit tárcsáz a telefonon?– Semmit uram, csak a figyelmét akarom felhívni.
– Jean, maga komornyik?– Igen, uram! – feleli Jean.– Akkor veszek fel egy vidámnyikot is!
– Jean, miért nem festette csíkosra a kerítést, ahogy kértem?– Mert nem kaptam csíkos festéket, uram.
– Jean, mekkora feszültség van az elektromos hálózatban?– 220 Volt, uram.– Nem azt kérdeztem, hogy mennyi volt, hanem, hogy mennyi van most!
– Jean, pöttyös a ribizli?– Nem, uram– Akkor megint katicát ettem.
– Jean, ki kopog odakint?– Csak az eső, uram.– Akkor engedje be, mert még elázik.
– Jean! Vigye le az ágyamat a pincébe!– Miért uram?– Mert mélyen szeretnék aludni.
– Hívja a mentőket, Jean!– Mi baj, uram?– Elütötte az óra az éjfélt.
– Jean, kóstolja meg ezt a konyakot! Mit talál benne furcsának?– Azt, hogy megkínált vele uram!
– Jean! Miért dobta bele az órámat a gőzölgő fazékba?– Mert fő a pontosság, uram!
– Jean, hallotta, hogy tegnap elütöttek egy kéményseprőt?– Hát ez rettenetes! Már a háztetőn sincs biztonságban az ember!
– Jean, miért tette az újságokat a hűtőbe?– Hogy a hírek frissek maradjanak, uram!
Nagyon esik az eső, így a lord kiszól az udvarra:– Jean Te ázol odakint?– Dehogy teázom, be akarok menni!
– Jean, tegyen a tűzre!– Székestől, uram?
Jean és az úr vadásznak, de sehol egy fácán, vagy fürj, vagy ilyesmi. Egyszer csak a bokrok mögül kirepül egy csapat fekete madár. Mire az úr:– Jean, varjak?– Nem, uram, lőjön!
– Jean! Mászik a kaktusz?– Nem mászik, uram.– Biztos nem mászik?– Biztos, uram.– Akkor egy sünt öntöztem meg.
– Jean, hozza a fürdőnadrágomat!– Dehát uram, éppen az Ön esküvőjére megyünk!– Tudom, de úszni szeretnék a boldogságban.
– Jean, hozza ide a tegnapi szódavizemet!– De uram, annak már nincs ereje.– Nem baj, nem verekedni akarok vele.
– Jean, adjon friss vizet a halaknak!– De uram, még a tegnapit sem itták meg.
– Jean! Hol a feleségem?– Meghalt, uram!– Hogyhogy? Egy órával ezelőtt beszéltem vele!– Igen uram, de pár perce rászállt egy darázs és azt mondta, hogy üssem agyon!
– Zöld vagy vörös papagájt vegyünk Jean?– Vöröset, mert a zöld még bizonyára éretlen.
– Vadászni megyek Jean! Hol van a sörét?– Elnézést, uram de a sörét megittam.
– Jean, ma vendégek jönnek. Vágjunk jó képet hozzájuk.– A falon lévő Picasso jó lesz, uram?
– Jean! Szédülök! Mit csináljak?– Talán szálljon ki a betonkeverőből, Uram!
– Jean, volt az ügetőn?– Igen uram!– Feltette azt az ezrest a 8-as lóra?– Igen uram!– És mi történt?– A zsoké levette a lóról és megköszönte!
– Vigyázzon Jean! Kifut a tej!– Azt nem hiszem uram. Az összes ajtót bezártam!
– Jean, ha elalszom, oltsa le a villanyt.– Rendben van, uram. Majd szóljon, ha elaludt.
– Jean, hogy hívják a maga feleségét?– Eszter, uram.– Hmm, Eszter, Eszter. Lefektettem egyszer! Hahahahaha!– És a maga feleségét, uram?– Anasztázia, de ezzel nem tud mit kezdeni.– Anasztázia, Anasztázia. Lefektettem százszor.– Jajj, Jean, ez nem is rímel!– Nem rímel, de igaz!
– Jean, hozzon egy pohár vizet!– Igen uram!– Jean, hozzon még egy pohár vizet!– Igen uram!– Jean, hozzon még egy pohár vizet!– Igen uram! De megkérdezhetem miert? Ennyire szomjas?– Nem, de még mindig ég a könyvtár!
– Jean, mi volt ez a csörömpölés?– Ön kérte Uram, hogy fogadjam a vendégeket virágesővel!– És? Miért indokolná ez a csörömpölést?– Csak cserepes virágokat kaptam, Uram!