Tarcal  –  kun vitéz a honfoglalás idején

Gorda  –  Irmeu – Csaba ivadéka, pontusi fejedelem

Becse – besenyő – türk.

Tünde  –  tündér szavunkból eredő Vörösmarty M. 1831. drámai költeményéből elterjedt név

Zaránd  –  „Aranyocska”

Balmaz  –  kun szó: „nemlévő”

Mizse

Csilla – csillog, csillag

Turán

Árboc – kun előkelő, IV. László korában

Szübál

Szellő – szőlő

Lápos  –  Bojtorján

Senyő – a Simon beceneve

Ovola

Turul – vadászsólyom – türk.

Hohat – régi

Oldamur – kun fejedelem neve

Ara – ragyog

Aladár  –  Aldarík, Atilla fia, németben: ősuralkodó, Aldar: elöljáró.

Ügek – (Ügyek) névtelen jegyző szerint Álmos apja vagy nagyapja, jelentése: kis király, mások szerint: szent.

Vidorka  –  a Hilárius „vidám” név magyarosított női változata

Zalán  –  (Salán), bolgár fejedelem, kit honfoglaló őseink legyőztek.

Surbán

Somogy  –  „Somfás hely”

Virító

Huba – a hét magyar vezér egyike

Zelemér – ivadék

Kádán – „cölöp, karó” Türk.

Barna  –  Barnabás becézése

Aba

Bars – „párdus”

Csát  –  csat vagy kút – türk.

Szörény – hun-bolgár eredetű személynevünk, jelentése: kis mormota.

Balassa – Balazsé

Réka  –  „Arikán” Törk.

Karcsa – ölyv, mások szerint: héjja

Sudár – karcsú

Maksa – a Mordvinok egyik törzse

Szabolcs  –  a Csák-nemzetség őse, Árpád unokaöccse

Koppánd  –  méltóságnév, vagy kicsinyítő képzővel: győzedelmes

Horka – ősmagyar méltóság, Töhötöm fia, Anonymusnál vérbíró.

Jenő – ómagyar törzsnév, bizalmas, tanácsadó

Kulpa  –  világos folyó, vagy görbe folyó – indueurópai

Zicsi  –  építőmester – szláv

Csala – csalogató, csábító

Nyilas

Türje

Nyalka

Illangó  –  gyors lábú tündér