HELKA – magyar eredetű; jelentése: egy balatoni rege tündérneve.

JÁZMIN – magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

VERONIKA – 1. – görög-latin eredetű; jelentése: győzelmet hozó; 2. – latin-görög eredetű; jelentése: igaz + ikon.

IRÉN – görög eredetű; jelentése: béke.

LEONA – görög-latin eredetű; jelentése: oroszlán.

FELICIÁNA – latin eredetű; jelentése: boldog.

RIKARDA – német-spanyol eredetű; jelentése: erős fejedelem.

ZSENI – francia eredetű; jelentése: előkelő, jeles nemzetségből való.

TÓBIA – héber eredetű; jelentése: Jahve jó.

CELESZTA – a Celesztina név alakváltozata.

HERMINA – német eredetű; jelentése: hadi nő.

MANNA – 1. – a Mária magyar becézőjéből önállósult; 2. – a Hermanna fríz becézője.

ANGELINA – az Angéla kicsinyítő továbbképzése.

FORTUNA – olasz eredetű; jelentése: a szerencse istennője.

ZAKÁRIA – héber-latin eredetű; jelentése: Jahve emlékezik.

EGBERTA – germán-latin eredetű; jelentése: kard + híres, fényes.

XÉNIA – görög eredetű; jelentése: vendég.

VALENTINA – latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.

ERNA – ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott, különösen a harcban.

HEDVIG – német eredetű; jelentése: harc.

DOROTTYA – görög eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

CICELLE – a Cecília régi magyaros alakváltozata.

RENÁTA – latin eredetű; jelentése: újjászületett.

HELÉN – a Heléna angol és francia formájából.

BONAVENTÚRA – latin eredetű; jelentése: jó jövendő.

LEONÓRA – az Elenonóra önállósult becézője.

RUSZALKA – a Rozália szláv becézőjéből önállósult.

KONSTANCIA – latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

MAXIMILLA – latin eredetű; jelentése: nagy növésű, magas.

ANGYALKA – az Angéla, Angelika régi magyaros formája.

MIHAÉLA – héber-germán eredetű; jelentése: az Istenhez hasonló.

ZIA – a -zia végű női nevek végének becéző önállósulása.

PASZTORELLA – újlatin eredetű; jelentése: pásztorlányka.

JAKOBINA – héber eredetű; jelentése: (bizonytalan).

ELEKTRA – görög eredetű; jelentése: arany-ezüst ötvözet; borostyánkő.

ALICIA – francia-spanyol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

GRÉTA – a Margaréta, Margit önállósult becézője.

KILIÁNA – kelta eredetű; jelentése: szerzetes.

FLÁVIA – latin eredetű; jelentése: a Flavius nemzetséghez tartozó.

IVETTA – az Ivett latinos formája.

ZÓRA – szláv eredetű; jelentése: hajnal.

ILKA – az Ilona rövidített, -ka kicsinyítőképzős formája.

SZULAMIT – héber eredetű; jelentése: az Énekek énekének nőalakjának nevéből.

ORIÁNA – latin eredetű; jelentése: Uria városából való.

MÁRIA – héber-görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen).

JULIANNA – latin eredetű; jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.

JULIETTA – a Júlia önállósult francia becézője.

ÁRVÁCSKA – magyar eredetű; jelentése: a virág neve.

AUGUSZTINA – latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

ORÁLIA – latin-olasz-spanyol eredetű; jelentése: partvidéki.