PETÚNIA – indián-magyar eredetű; jelentése: dohány; tölcsérke.

NÁRCISZ – görög eredetű; jelentése: a virág maga.

ALFRÉDA – germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.

VIOLA – magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

AMÁBEL – latin-angol eredetű; jelentése: szeretetreméltó.

EMERENCIA – latin eredetű; jelentése: érdemekben gazdag.

RAFAELLA – héber eredetű; jelentése: Isten meggyógyít.

SEHEREZÁDÉ – az Ezeregyéjszaka meséi című arab mesegyűjtemény főhősnőjének nevéből.

DELINKE – magyar eredetű; jelentése: szép termetű, deli, nimfa.

ELEKTRA – görög eredetű; jelentése: arany-ezüst ötvözet; borostyánkő.

OKTÁVIA – latin eredetű; jelentése: nyolcadik (gyermek).

DÉLIBÁB – magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

ILMA – Vörösmarty Mihály névalkotása az Ilona és a Vilma nevekből.

MARITA –  a Mária olasz becéző alakja.

AVARKA – magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

ANGÉLA – görög-latin eredetű; jelentése: angyal, követ, hírnök.

KONSTANTINA – latin eredetű; jelentése: szilárd, állhatatos, következetes.

BRIGITTA – óír eredetű; jelentése: erős, erényes.

ALÉNA – a Magdaléna önállósult rövidítése.

VIOLETTA – a Viola olasz kicsinyítőképzős származéka.

BARBARA – görög eredetű; jelentése: idegen, külföldi nő.

ORÁLIA – latin-olasz-spanyol eredetű; jelentése: partvidéki.

MARA – a Mária rövidített, kicsinyítőképzős formája.

PALÓMA – spanyol eredetű; jelentése: galamb.

FÜRTIKE – magyar eredetű; jelentése: fürtvirág.

CECÍLIA – latin eredetű; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó.

MURIEL – kelta-angol-normandiai eredetű; jelentése: ragyogó, mint a tenger.

NORINA – a Nóra olasz becéző továbbképzése.

MASA – a Mária orosz becézőjéből.

BABETT – héber-görög-német-francia eredetű; jelentése: idegen, külföldi.

LETÍCIA – latin eredetű; jelentése: öröm, vidámság, szépség, kellem, báj.

MIRJAM – a Mária eredeti héber formája.

LEVENDULA – magyar eredetű; jelentése: a virág maga.

KAROLA – latin-germán eredetű; jelentése: legény, fiú.

HELGA – germán eredetű; jelentése: egészséges, boldog.

CSINSZKA – Ady Endre játékos névalkotása (csacsi-csacsinszka);

TIMÓTEA – görög-latin eredetű; jelentése: Isten becsülője.

NESZTA – az Anasztázia magyar becézőjéből önállósult.

FILOTEA – görög eredetű; jelentése: az Istent szerető nő.

MIRANDOLÍNA – a Mirandola olasz továbbképzése.

NETTA – a -netta, -nette és -neta végű női nevek önállósult becézője.

ARMANDINA – az Armanda -ina képzős származéka.

ROZANNA – a Rosa és az Anna olasz összevonása.

ZOÉ – görög eredetű; jelentése: élet.

HORTENZIA – latin eredetű; jelentése: kerti virág.

HILDA – német eredetű; jelentése: harc, harcosnő.

BORISKA – a Borbála régi magyar becézőjéből önállósult.

DEZIDERÁTA – görög-latin eredetű; jelentése: kívánt, óhajtott (gyermek).

DULCINEA – Cervantes Saavedra spanyol író Don Quijote regénye nyomán. jelentése: édes.

KONKORDIA – latin eredetű; jelentése: egyetértés.