JEROMOS – görög eredetű; jelentése: szent nevű.
NERINA – görög eredetű; jelentése: nedves, vizes.
REGŐ – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
HILMÁR – német eredetű; jelentése: a harcban hírnevessé vált.
TIMUR – török eredetű; jelentése: vas.
SZALVIUSZ – latin eredetű; jelentése: sértetlen, ép.
ADRIÁN – az Adorján eredetibb változata.
MÓR – a Móric rövidüléséből.
DAMJÁN – görög-latin eredetű; jelentése: a népből származó; legyőző.
ABELÁRD – francia eredetű; jelentése: méhész.
LEHEL – magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
LARION – az Ilárion önállósult szláv becézője.
SZIGFRID – germán eredetű; jelentése: győzelem + béke.
GÜNTER – német eredetű; jelentése: a harcosok seregének vezére.
DORIÁN – angol eredetű; jelentése: dór férfi.
NAPÓLEON – olasz eredetű; jelentése: Nápoly városából való férfi.
KESZŐ – török-magyar eredetű; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.
POLIDOR – görög eredetű; jelentése: adakozó, bőkezű.
MAKABEUS – héber eredetű; jelentése: kalapácsoló.
BORISZ – orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.
OSZKÁR – 1. – északi germán eredetű; jelentése: jó dárda; 2. – ír-kelta eredetű; jelentése: szarvast kedvelő.
KEMENES – magyar eredetű; jelentése: kemencés.
TÖHÖTÖM – török-magyar eredetű; jelentése: fejedelem.
IZMAEL – héber eredetű; jelentése: Isten meghallgat.
EVARISZT – görög eredetű; jelentése: derék, ügyes, legjobb.
BOLDIZSÁR – asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
SZEVERÉD – a Szigfrid régi magyar alakja.
BARTOS – a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
MÁNUEL – az Emánuel több nyelvben meglévő rövidülése.
FABÓ – a Fábián régi magyar kicsinyítőképzős származéka.
VIDOR – magyar eredetű; jelentése: vidám.
FORTUNÁT – latin eredetű; jelentése: boldog.
MÓZES – héber eredetű; jelentése: vízből kihúzott.
TEOFIL – görög-latin eredetű; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelő.
BÁN – magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
TAKSONY – török-magyar eredetű; jelentése: jóllakott, elégedett; vad, kegyetlen, féktelen, szilaj.
AGAPION – görög eredetű; jelentése: szeretett.
BALTAZÁR – asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.
ÁKOS – török-magyar eredetű; jelentése: fehér sólyom.
BERTOLD – germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.
BÉNI – a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.
TACITUSZ – latin eredetű; jelentése: csendes, hallgatag.
KAPOLCS – török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ÁRKOS – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
JAGELLÓ – lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevéből.
CSÁT – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
POLIKÁRP – görög-latin eredetű; jelentése: bő gyümölcsöt termő.
SZEMERE 1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű. 2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.
HIADOR – a Heliodor régi magyar változata.
OTMÁR – német eredetű; jelentése: vagyon + híres.