BEDŐ – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BEKÉNY – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BEKŐ – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BÉLA – 1. – magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész; 2. – török eredetű; jelentése: előkelő; 3. – héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.

BELIÁN – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BELIZÁR – germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.

BENCE – latin eredetű; jelentése: győztes.

BENDE – a Benedek becéző rövidüléséből.

BENDEGÚZ – hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.

BENE – a Benedek régi magyar becézőjéből.

BENEDEK – latin eredetű; jelentése: áldott.

BÉNI – a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.

BENIGNUSZ – latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.

BENJÁMIN – héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.

BENKE – a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BENKŐ – a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BENŐ – a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.

BERCEL – bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.

BERENGÁR – germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.

BERÉNY – magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.

BERGER – francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.

BERISZLÓ – szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.

BERNÁT – germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.

BERTALAN – arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.

BERTOLD – germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.

BERTRAM – germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.

BESE – török-magyar eredetű; jelentése: kánya.

BOÁZ – héber eredetű; jelentése: erős.

BOCSÁRD – német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.

BOD – török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

BÓDOG – magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.

BODOMÉR – török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BODONY – magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.

BODOR – magyar eredetű; jelentése: göndör.

BOGÁT – szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.

BOGDÁN – szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

BOLDIZSÁR – asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.

BONIFÁC – latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.

BÓNIS – a Bonifác régi magyar becézőjéből.

BORBÁS – a Barabás alakváltozata.

BORISZ – orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.

BORS – magyar eredetű; jelentése: a szó maga.

BOTÁR – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

BOTOND – magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.

BOTTYÁN – Bothianus hitvalló nevéből.

BOZSIDÁR – szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.

BÖKÉNY – török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.

BRÚNÓ – ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.

BRÚTUSZ – latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.

BUDA – magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).