KOZMA – latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.
ELLÁK – hun eredetű; jelentése: (ismeretlen).
CSÁT – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DÉVALD – germán eredetű; jelentése: nép + merész.
MIKLÓS – görög-szláv eredetű; jelentése: győzelem + nép.
RÓMEÓ – olasz eredetű; jelentése: Rómába zarándokló.
VIÁTOR – latin eredetű; jelentése: utazó, utas.
BARTOLÓMEÓ – héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.
ALAJOS – germán-latin eredetű; jelentése: egész + bölcs.
VIKTOR – latin eredetű; jelentése: győző, győztes.
LIBÉRIUSZ – latin eredetű; jelentése: szabad.
BOÁZ – héber eredetű; jelentése: erős.
LÚCIUSZ – latin eredetű; jelentése: virradatkor született.
TIVADAR – görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
ALPÁR – török-magyar eredetű; jelentése: hős férfi.
TÉZEUSZ – görög-német-magyar eredetű; jelentése: alapító, törvényhozó.
REGŐ – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
FILOMÉN – görög eredetű; jelentése: szeretett.
ISTVÁN – görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú.
JAGELLÓ – lengyel-litván eredetű; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevéből.
OBERON – francia eredetű; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.
ATILLA – gót eredetű; jelentése: szeretett atyánk.
RICHÁRD – német eredetű; jelentése: erős fejedelem.
VÁZSONY – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
TAS – török-magyar eredetű; jelentése: kő; jóllakott, megtelt.
LORÁND – a Lóránt régies változata.
DÁRIUS – latin-perzsa-görög eredetű; jelentése: hatalmas.
FORTUNÁT – latin eredetű; jelentése: boldog.
MARTOS – a Márton rövidült, kicsinyítőképzős régi magyar származékából.
JORDÁN – héber eredetű; jelentése: lefelé folyó.
ÉVALD – germán eredetű; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.
BATÓ – magyar eredetű; jelentése: buzogány.
ALFRÉD – germán eredetű; jelentése: tündér, tanács.
MENYHÉRT – héber eredetű; jelentése: királyi fény.
GÁSPÁR – perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző.
ABA – török-magyar eredetű; jelentése: apa.
KATAPÁN – görög-magyar eredetű; jelentése: feljebbvaló.
IVÓ 1. – germán eredetű; jelentése: tiszafa; 2. – az Iván szláv becézője.
VITUS – latin-magyar eredetű; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú, szófogadó.
LANTOS – magyar eredetű; jelentése: a szó maga.
HUMBERT – német eredetű; jelentése: ereje által ragyogó.
GILGAMES – mezopotámiai eredetű; jelentése: (ismeretlen).
ELEMÉR – vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).
EGYED – görög-magyar eredetű; jelentése: pajzshordozó.
ERIK – alnémet-északi germán eredetű; jelentése: nagyrabecsült.
MILÁN – szláv eredetű; jelentése: kedves.
GÉZA – török-német-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
JÁZON – görög-német-magyar eredetű; jelentése: gyógyulást hozó.
MAJLÁT – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).
DEZSŐ – latin-magyar eredetű; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.