ROMÁN – latin eredetű; jelentése: római, latin.

LÁSZLÓ – szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség.

ALÁRD – germán eredetű; jelentése: nemes, kemény.

EZÉKIEL – héber eredetű; jelentése: az Isten erős, hatalmas.

ÉZSAIÁS – héber eredetű; jelentése: Isten az üdvösség.

AGAPION – görög eredetű; jelentése: szeretett.

KÁLMÁN – török-magyar eredetű; jelentése: maradék.

VID – a Gujdó délszláv megfelelője.

MIRON – görög eredetű; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.

CSÖRSZ – szláv eredetű; jelentése: ördög.

KOZMA – latin eredetű; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.

TOMOR – török-magyar eredetű; jelentése: vas.

KÖTÖNY – török-magyar eredetű; jelentése: élőlény hátsó része.

SZALÓK – török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ASZTER – görög eredetű; jelentése: csillag.

HONORÁTUSZ – latin eredetű; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.

OSZLÁR – kun eredetű; jelentése: jászok, jász férfiak.

TALBOT – angol eredetű; jelentése: véreb.

DÖME – a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.

BENE – a Benedek régi magyar becézőjéből.

BUDA – magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).

HUBERT – német eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.

ABSA – héber eredetű; jelentése: apa.

BALÁR – magyar eredetű; jelentése: bolgár.

BÖKÉNY – török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.

TAMÁS – arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.

FRIDOLIN – germán eredetű; jelentése: Isten oltalma alatt álló.

EDE – az Edvárd német rövidüléséből önállósult.

DORMÁN – besenyő eredetű; jelentése: (ismeretlen).

HARKÁNY – magyar eredetű; jelentése: harkály.

KEMENES – magyar eredetű; jelentése: kemencés.

OZSVÁT – az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.

IVOR – 1. – ír-skót-velszi eredetű; jelentése: úr, uralkodó; 2. – az Igor ukrán és belorusz változata; 3. – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSIGMOND – germán eredetű; jelentése: győzelmes védő.

KLEON – görög eredetű; jelentése: dicsőség.

MARCELL – latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.

OTMÁR – német eredetű; jelentése: vagyon + híres.

CSÁK – török-magyar eredetű; jelentése: ütő.

HELIODOR – görög eredetű; jelentése: a napisten ajándéka.

CSEGŐ – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).

ZSOMBOR – bolgár-török-magyar eredetű; jelentése: bölény.

SZEMERE 1. – magyar eredetű; jelentése: kis termetű. 2. – török eredetű; jelentése: rontó, pusztító.

HIPPOLIT – görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.

MODESZTUSZ – latin eredetű; jelentése: egyszerű, szerény.

ÉNEÁS – görög-magyar eredetű; jelentése: mondai hős nevéből.

IZRAEL – héber eredetű; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.

TIHAMÉR – szláv-magyar eredetű; jelentése: csendet kedvelő.

REGINALD – német eredetű; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.

EMIL – latin eredetű; jelentése: versengő, vetélkedő.

DOMONKOS – latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.