A szomszédos iroda jobban hallgatja a zenémet, mint én.

Kolléga ma új széket kapott. A szék jobban örült, mint õ.

Fõnök: „Légy proaktív!” Én: „Oké, már felkészültem a hétvégi alvásra.”

„Rebranding”: amikor ugyanazt adjuk el, csak új névvel.

A fõnök szerint a termelési cél reális. Most már tudom, hogy nem.

Munkahelyi dilemma: kávé vagy alvás?

Kolléga: „Ez nem mûködik!” Én: „De akkor miért hibátlan a dokumentációban?”

Az ebédszünet 60%-ban panaszkodás, 40%-ban evés.

A fõnök szerint a költségvetés mindig pontos. Kivéve, ha számítunk rá.

Az új jelszavam: „NemFogszKitalalni2024!”

Kolléga szerint a gépek mindent megoldanak. Csak emberek is kellenek hozzá.

A kolléga szerint ma szabadnapot kellene kérni. Már megbántam, hogy nem tettem.

Az iroda egyetlen szabálya: ha nincs süti, nincs béke.

A kolléga szerint a humor a munka lelke. Most már tudom, miért nincs lelkünk.

Az iroda klímája: mínusz 20°C, plusz 30% stressz.

Kolléga szerint a stressz normális az egészségügyben. Ezért hozott sütit.

A fõnököm szerint „team player” vagyok. Én csak magányos farkas.

A nyomtató szabotálta a napomat. Már megszoktam.

A fõnököm azt mondta, hogy legyen „letisztult design.” Most egy üres papírt küldtem.

A csapatépítés csúcspontja: amikor rájövünk, hogy nem vagyunk csapat.

A HR szerint a bérek versenyképesek. Csak nem tudjuk, kivel versenyeznek.

A fõnök azt mondta, legyünk hatékonyak, ezért most egyszerre két szendvicset eszem.

Kolléga szerint a HR segítõkész. Most már tudom, hogy ironikus volt.

A dolgozatjavítás olyan, mint a sorsolás. Néha magam is meglepõdöm az eredményeken.

Munkahelyi telefonhívások: „Halló, miben segíthetek, de tényleg csak röviden?”

Az értekezlet célja: kitalálni, mikor leszünk végre szabadok.

Kolléga: „Ez a terv kész van?” Én: „Már majdnem, csak az épület hiányzik.”

A tanári szoba szabálya: aki hoz sütit, az mindenki kedvence lesz.

A printer mindig akkor adja fel, amikor a legfontosabb dokumentum kellene.

Kolléga szerint ma gyorsan végzünk. Most már tudom, hogy hazudott.

A HR-es szerint a munkahelyi boldogság fontos. Ezért van csocsóasztalunk.

A tanári munkához szükséges kellékek: kávé, vörös toll, türelem.

A nyomtatónak több személyisége van, mint a fõnökömnek.

A frissítések mindig akkor jönnek, amikor a legfontosabb lenne dolgozni.

Kolléga: „Nem baj, ha kérdezek valamit?” Én: „Már késõ.”

A szlogenünk: „Jobbak vagyunk, mint tegnap. De ez nem sokat jelent.”

Kolléga szerint az Excel mindent megold. Én meg azt, hogy nem tudom használni.

A munkahelyi számítógép lassabb, mint a péntek délután.

Kolléga szerint ez a projekt egyszerû lesz. Most már nem bízom benne.

A beteg azt mondta, nem szedte be a gyógyszerét. Most már legalább tudjuk, miért nem javul.

A nyomtatónak több hangulata van, mint nekem.

Ma a diákok megkérdezték, mikor lesz szünet. Én is ezt kérdezem.

Munkahelyi értekezlet összegzése: „Azt beszéltük meg, hogy majd újra beszélünk róla.”

Ma reggel az iroda ajtaja nyitva volt. Ez már gyanús.

Ma a fõnököm megkérdezte, miért van szükségem két monitorra. „Mert háromra nincs hely.”

A fõnököm azt mondta, hogy láthat benne potenciált. Kár, hogy én nem látok.

Kolléga szerint minden rendben lesz. Én nem hiszek neki.

Munkahelyi dilemma: válassz, hogy kávét igyál vagy emailt írj.