A printer hibát jelez. Most már tudom, mit érzek én is.

A HR ma is figyelmeztetett, hogy legyek kedvesebb. Most már próbálkozom.

A fõnököm azt mondta, hogy láthat benne potenciált. Kár, hogy én nem látok.

Minden munkahelyi értekezlet elején elgondolkodom: „Miért vagyok itt?”

A gép hibát jelez. Most már én is.

A hét legnehezebb döntése: ebéd után visszamenjek, vagy örökre eltûnjek?

A fõnök szerint a költségvetés reális. Most már tudom, hogy nem.

A nyomtatónak több hangulata van, mint nekem.

Munkahelyi stresszteszt: próbálj meg kinyomtatni valamit délután öt elõtt.

Munkahelyi stressz: amikor valaki megkérdezi, hogy dolgozol-e.

Ma a diákok azt mondták, hogy unalmas vagyok. Most már tudom, hogy jó tanár vagyok.

Kolléga azt mondta, ma minden jól fog menni. Most már nem bízom benne.

A tanári munkához szükséges kellékek: kávé, vörös toll, türelem.

Kolléga: „Hogy haladsz a feladataiddal?” Én: „Hamarosan elkezdem.”

A munkahelyi konyhában hagyott édesség: „Egyél, ha mersz.”

Kolléga szerint minden nap tanulunk valamit. Én azt, hogy nem kellett volna bejönnöm.

A fõnököm azt mondta, hogy legyen „letisztult design.” Most egy üres papírt küldtem.

A fõnököm azt mondta, hogy legyünk hatékonyabbak. Most már csak fele annyit dolgozom.

Kolléga szerint az Excel mindent megold. Én meg azt, hogy nem tudom használni.

A szomszédos iroda jobban hallgatja a zenémet, mint én.

A beteg azt mondta, hogy csak egy kis náthája van. Most az intenzíven van.

A fõnök azt mondta, hogy gyorsítsuk fel a termelést. Most már kétszer olyan lassúak vagyunk.

Ma a fõnököm azt mondta, legyünk hatékonyabbak. Most már csak fele annyit beszélek.

Az iroda klímája: mínusz 20°C, plusz 30% stressz.

A termelési tervek mindig szépek. A valóság sosem.

A kolléga szerint a humor a munka lelke. Most már tudom, miért nincs lelkünk.

A fõnököm azt mondta, hogy legyek eredeti. Ezért ma nem csináltam semmit.

Munkahelyi wifi jelszó: „NincsJelszo2024.”

A könyvelési hibákat mindig az utolsó pillanatban találjuk meg.

Kolléga ma új széket kapott. A szék jobban örült, mint õ.

Kérdés: „Meddig maradsz bent ma?” Válasz: „Még nem döntöttem el, hogy ebédig vagy estig.”

A dolgozatjavítás olyan, mint a sorsolás. Néha magam is meglepõdöm az eredményeken.

A szlogenünk: „Jobbak vagyunk, mint tegnap. De ez nem sokat jelent.”

Kolléga: „Van egy kis idõd?” Én: „Most már nincs.”

Az új jelszavam: „NemFogszKitalalni2024!”

Ma új céges szabályokat hoztak. Kár, hogy senki sem olvasta õket.

A kávéscsészém mindig üres, ahogy az energiám is.

Az iroda legjobb pillanata: amikor kikapcsoljuk a számítógépeket.

A HR szerint a bérek versenyképesek. Csak nem tudjuk, kivel versenyeznek.

Fõnök: „Légy proaktív!” Én: „Oké, már felkészültem a hétvégi alvásra.”

A csapatépítés csúcspontja: amikor rájövünk, hogy nem vagyunk csapat.

A kolléga mindig hoz sütit. Most már azon gondolkodom, mit akar cserébe.

A fejlesztõk álma: soha senki ne találja meg a hibákat.

A dolgozatok 80%-a tele van kreativitással. A maradék 20% az én munkám.

Kolléga: „Hozz orvost!” Én: „Én vagyok az orvos.”

A kávéfõzõ ma is több döntést hozott, mint én.

A nõvér azt mondta, hogy pihenjek. Most már tudom, hogy hazudott.

Az iroda csendje mindig a legfélelmetesebb.

Ma azt mondtam a fõnökömnek, hogy minden rendben. Már bánom.

Kolléga: „Miért nem mûködik?” Én: „Ez egy mély filozófiai kérdés.”