Csillagnak is van tisztulása.

Könnyen hivés, könnyen csal.

Nem esik a forgács vágás nélkül. 

Más a kitoló fánk, más a kitoló kása.

Nem jó kölykes medvének fiát faggatni. 

Iszik mint a csap.

Tüskén, bokron keresztül.

Nekünk is nevetett a vak ló. 

Legény kell a gátra.

Oly czifrán öltözik, mintha Csicsóba készülne.

Fáradt ló is farka előtt jár.

Talpát nyalja mint a medve.

Nem mindig orvos az oka, ha meghal a beteg. 

Kimélve adj helyet a hivésnek.

Bajos minden ember kedve szerint tenni.

Megüti az inát.

Lapát hátával méri a borsót.

Sebesen megy, mintha levelet vinne.

A „nemakarom” bántja.

Kalodában keserü a lejtő.

Megholt Mátyás király, oda az igazság.

Neked is csak sorban a házad.

Szegődött bér, osztott koncz.

Fáradtság bér előtt jár.

Nyelvében él a nemzet.

Mit ember ifjanta tanul, aggottan is nehezen felejti.

Egyik bakot fej, másik rostát tart alája.

Ha valaki nyomja lábod, vedd el onnét, ha bánod.

Jaj az én bajom.

Jó az isten jót ád, kopasznak hajat ád.

Szó, a mi szó, de a való is való.

Vén elme, fiatal erő veri meg a hadat.

Könnyü Katát táncba vinni, ha Ő is akarja.

Utána vetni a kötelet. (Nem gondolni vele.)

Inged gallérának se higy.

Málé nem könnyen sül meg a napon.

Nincs oly bölcs, kit a bor meg nem bolondit.

Zabola, hám, ostor délczeg lovat megtör.