Ne higy mindennek, ha veszni nem akarsz.
Nehéz tánczot zsákban járni.
Vergődünk, mint hal a harasztban.
Mindenkor ideje van a jámborodásnak.
Sok jó fogja az eke szarvát.
Öröm nyomain jár a szomoruság.
Ha „HA” nem volna, minden szegény gazdag volna.
Zab kenyér is jó, ki hozzá szokott.
Igen örvend a rigó, felel neki a szajkó.
A mely ebet bottal hajtnak a nyul után eb eszik annak fogtábul.
Rövid szó homályos szokott lenni.
Sári vári labancz. (Haszontalan katona.)
Neki is három krajczár egy garas.
Senki sem nagy ur szolgája előtt.
Dobbal megy nyulászni.
Ha nem kell irigység, titkold szerencsédet.
Ki előbb jő, előbb örül.
Minemü az élet, olyan a vége is.
Nyárban szaggat téli subát.
Kézen, közön elveszett.
Együtt tették a tüzhöz, együtt emészszék.
Csillog a szeme mint a kan macskáé.
Jobb a kormányzó hajótörés után.
Üstökén kell ragadni az alkalmat.
Okos embernek mindenhol van kelete.
Kerüld a bikát, mikor földet hány.
Madár, hová tetszik, repül.
Félre tüdő a májtul.
Hamar lehet valaki ur, de későre jó.
Szép a liliom, habár szaga rut is.
Sokat talpal hajdu, mig lóra kap.
Nincs galléromhoz varva.
Jár a szeme mint a ráró madárnak.
Rátartja magát, mint a pénzes szatyor.
Miatyánk közepe. (Azaz kenyér, ily formán: apját is elárulná a Miatyánk közepeért.)
Áll mint a fancsali feszület. (Elképedt, szomoru arczra, alakra mondják.)
Minden nyavalyának bokros az örvénye.
Nem hinak engem hamarnak.
Több keserü mint édes van a szerelemben.
Kezeégett gyermek irtózik a tüztől.
A megbékült barát soha sem volt barát.
Erőtlent az erős csak a zsákba rázza.
Jó lével adják a büdös hust.
Hadd hulljon a férgese.
Elejti a kis kést. (Mert nem lesz rá szüksége. Azaz meghal.)
Mást szól, mást gondol.
Ha fő vagy, ne kivánj fark lenni.
A szerfölött hizelkedő vagy megcsalt, vagy meg akar csalni.
Megbotlott nyelv is néha igazat mond.
Csak azért szép a festett rózsa, mert el nem hervad.