Serénységért, nem szőreért becsülik a lovat.
A kis ember sem szalmaszál.
Hadd istenre dolgodat, buból vigasztalást hoz.
Körmére ég.
Jer elő, kormos!
Válogat mint rosz lencse a vizben.
Ki a haláltól fél, ne legyen katona.
Kinek borja, nyalja.
Nagyurak kedve nyulháton jár.
Több esze van egy cserebogárnak.
Juhot nyirni, nem nyuzni kell.
Sima mint a nyulszőr.
Sok esztendei bu sem fizet ki egy pénz-adósságot.
Nehéz a but eltagadni.
Utnak, szónak nincs vége.
Két pofára eszik, mint a dolgos betyár.
Ludra költesz szénát.
Az érett ész nem egy napi munka.
Nem oda csap, a hova néz, mint a kancsal mészáros.
Kötelet sem vehet, hogy felakasztaná magát.
Lánczon az egyik szem a másikat huzza.
Csak akkor nem eszi meg farkas a bárányt, ha el nem éri.
Oda fut az ember, hová a többi tódul.
Ha rugdos a ló, végy el abrakábul.
Adjon isten három f-et. F riss, f iatal, f eleséget.
Rosz kutya mellett a jó is eltanul.
Félénk nem győz ellenséget.
Ki mint keresi, ugy veszi hasznát.
Szénára szokott bika eljő holnap is.
Egy hólyaggal világból kiüzheted.
Kárvallása nem kár, ki maga kedvén jár.
Fiatalnak hamar, öregnek késő. (a házasság)
Pap vagy kalap.
Mesterét a szablya olykor agyon vágja.
Mindennek neki megy, mint a vak légy.
Okos embernek mester a neve.
Fazekas korongról, varga kaptájárul.
Gazdag özvegyasszony mindig harmincz esztendős.
Czirógatással is lehet ártani.
Kevély koldus, tudatlan pap, félénk katona mit sem érnek.
Siketnek mondasz mesét.
Ha szomoru a gazda, gazdasszony is az oka.
Nem sok pálmája van a here embernek.
Adós embernek sokszor kell hazudni.
Ha begyógyul is a seb, megmarad a helye.
Leesett a kerékről. (Kerék, azaz változó rang, melyet szerencse ad.)
Bizonyságul némát hi.
Minden botnak végén a feje.
Nincs a hasnak füle.
Hegyen, völgyön lakodalom.