Addig tanulj, mig időd van.
Csirke csipog a nád alatt.
Ami elmult, arra minek vásik fogad.
Sok petrenczébül válik a jó boglya.
Összebujtak mint a szegény ember malaczai.
Aki pirul, vétett.
Ég a talpam alatt.
Talál a róka rést magának.
Féreg is védelmezi magát.
Pénteki öröm, vasárnapi üröm.
Tél, tavasz, ősz, nyár, tarka lovon jár.
Nem tudja a részeg asszony mi a szemérem.
Szebb a szép, ha magát nem ismeri.
Kecske só után baktat.
Rómába menni, pápát nem látni.
Könnyü a só, ha olcsó.
Ember kell a gátra.
Rohadt szőlő, dült gabona, tavalyi asztag nem szerez szükséget.
Könnyen pöki markát, ha tolják szekere farkát.
Inkább higy az ebnek, mint a fecsegőnek.
Jó férj hóna alól ugrik ki a kövér menyecske.
Molnárrá lettél, lisztlopó vagy.
A jó cseléd mindig talál dolgot magának.
Nem jó sok szó, sok pénz jó.
Lassan kullog, mint ha epret szedne.
Jó asszony a háznak koronája.
Ki mint cselekszik, ugy veszi hasznát.
Lassan járj, tovább jutsz.
Veréb van a házon. (Mondják, mikor valamit nem lehet nyiltan kimondani gyermekek, nők miatt.)
Nem mind kevély, ki parancsol.
Korán házasodol, korán bánod meg.
Inas se volt: legény akar lenni.
Szaladj farkas, inadban az igazság.
Diákot hasznaért nem érdemes tartani.
Szemétnek is kell egy kis helyt engedni.
Szalma férfi is arany asszonyt érdemel.
Olyan harag ingyen kél, a melytül senki se fél.
Szerelem, méltóság egy székbe nem férnek.
Kést üt szivébe, azt is megforgatja.
Az alkonyodó nap fáradtak pártfogója.
Egy kengyelt nyomni.
Másnak világit, maga sötétben ül.
Okosra megy a füst, bolond a ki állja.
Kinek gyapju kell, utána jár.
Apróbul sok kell.
Csekély dolog, csigavér.
Lámpással ámitják a verebeket.
Isten sem tehet mindennek eleget.
Nem kötik a te orrodra.
Nagy a homloka: vagy ember vagy ökör.