Végtére maga nevét is elfelejti az ember.

Rut dolog nemesnek nemtelenül élni. 

Nem lehet minden sebet egy irrel gyógyitani.

Ki a gyepre! (Serkentő szó.)

Se kovásza kenyerének, se vize malmának.

Bolondtul ritkán várhatsz okos szót.

Eb sem irigyli ebnek a konczot, ha nincs.

Egy ingben, gatyában sem fázik az ember, csak idő legyen hozzá. 

Ihot venni. (Számba se venni valakit.)

Inged gallérának se higy.

Az a jó szőlő, melyet a darázs megdong.

Nagy házat utál meg, ki magát meg akarja ismerni.

Bizd el magad, ha szégyent akarsz vallani.

Ki vaktában hányja veti kincsét, but arat.

Nem sok pálmája van a here embernek.

Az vész a harcon, aki elül megyen.

Szembemondás nem emberszólás.

Négy vájja mindennap az erszény fenekét: rosz óra, rosz malom, ó kocsi, vén szőlő.

Nem éri el az uj kenyeret.

Kiki maga lába alá vágja a forgácsot.

Halál ellen nincs orvosság

Jobb néha egy barát mint száz atyafi.

Esküszik mint a párhagyma.

Tudja: mitől döglik a légy.

Egy regét dallanak.

Nem győzi czérnával.

Borjuval adják a kötelet.

Ha utnak indultál, törd a hol csoportos.

Rá sem néz a lencsére.

Kard helyett guzsalyt vitat. 

Nem jó minden aprólékot aranytollal irni. 

Kent kerék könnyen szokott menni.

Ne mosd, ha nem kezed szenye.

Levest sem tud főzni, mégis udvari szakács.

Szegény kevélyt ördög is neveti.

Kalapot tesz a fejébe. (Asszonyra értve: ur a háznál.)

Egy gyékényen árulnak.

Kecskét szakállárul, szamarat füléről.

Ha kezedet mindig kebeledben tartod, meg nem gazdagodol. 

Nem is tudja ember, honnan fázik.

Elég veszett, ha elveszett a ház.