Otthon kedvére nevelt gyermek végre borjuból ökörré válik.
Kard helyett guzsalyt vitat.
Fekete széna, fehér kenyér. (Jó esztendőt jelent.)
Szolgának étele első fizetése.
Torban dalolni, lakziban sirni.
Kirugott a hámból.
Imádságos könyvből is imádkoznak más ellen.
Se nem ritka, se nem drága, a mi közös.
Lusta lónak korbács az abraka.
Kimarkolja a dohányt más zacskójából s magáéba teszi.
Haragosnak kettő a része: meg is verik, enni sem adnak.
Őt is megcsalta a kigyó almája.
Nincs hamisabb viz az asszonyok könyhullatásánál.
Észszel hozzá, fiam, ha erőd nem birja.
Gonosz a törvényt, jámbor a szerencsét féli.
Sohajt mint a kárvallott czigány.
Kiki szabad a magáéval.
Kosarat ad. (Leány férfinak, ha nem megy hozzá nőül.)
Mossa kezeit mint Pilátus.
Vékony emberség, vastag embertelenség.
Nem kell a magyarnak tolmács.
Lassan kullog, mint ha epret szedne.
A szunyogból tevét csinál.
Kapuczinust nyelt. (Elrekedt.)
A fát gyümölcséről, embert erkölcséről könnyü megismerni.
Ha nem látja magát, de érzi a szagát.
Ügyes ember leneveti az ügyetlent.
Bibor, bársony, vendégség: jobb egy napi egészség.
Ingre is ráhül az idő.
Isten sem tehet mindennek eleget.
Félénk kutyának hasa alatt farka.
Szegény a szegényt hamar kicsufolja.
Gazdag akkor eszik, mikor akarja, szegény, mikor kaphatja.
Nem lehet két nap az egen.
Ki más szájával eszik, maga éhen marad.
Nyaknak hóhér a borbélya.
Megbotlott nyelv is néha igazat mond.
Sok fő sokat főz.
Likon kivül jó alkudni.
Boszut állni nem vitézség.
Legjobb izü a panaszos.
Nem verem falba fejemet.
Felpörösnek soha se tégy törvényt.
Macskának kötél a kolbász, ha el nem éri.
Hátán háza, kebelében kenyere.
Az urak apritják, nyomorultak lakják.
Nagy fa, nagy gyökér.
Süt a napfény, de a kenyeret még sem sütheti meg.
Tüzbe jött, mint Marcsek a gombódátul.
Nem halottas házhoz való a muzsika.