Áldott, mint a darab kenyér.
Ritka csizmadiának van jó csizmája.
Szerencsés ház, melyben megavasodik a szalonna.
Amely pap jó hallgató, végre ajtónállóvá teszik.
Bor és pénz tartva tart, költve fogy.
Higye a kurta.
Tudósok becsülete ifjak ébresztése.
Többet hiszünk jó erkölcsnek, mint szapora esküvésnek.
Nincs drágább a hegedüszónál: el is fáradsz, meg is fizetsz érte.
Puskapornak egy szikra is elég.
Ha fátyol, legyen sarkig.
Feje lágyára esett.
Alamusz macska nagyot ugrik.
Mindenütt otthon vagyunk jámborok között.
Szerelem, bor, koczka, üresíti az erszényt.
Nem eszi meg a farkas a telet.
Nem is tudja ember, honnan fázik.
Kiesett a derékszeg.
A sárt sárral csapják vissza.
Oroszlánt ijesztgetsz árnyékkal.
Alacson kunyhóbul is támad nagy ember.
Lesült a csirája. Megaláztatott.
Harangszóval megy nyulászni.
Szereti huzni a más szénáját.
Ó hordóban uj bor, két kár lesz belőle.
Kicsiny tüzet kevés viz olt.
Felfujják mint az oláh dudát.
Rosz ember hamar megijed.
Sok jó fogja az eke szarvát.
Délelőtt allegál, délután alig áll.
Természet nagyobb a szokásnál.
Ami ritkább, kedvesebb.
Rosz madár, ki tollát el nem birja.
Résen a füle.
Ne melleszd, a mit meg nem fogtál.
Mit busulsz, midőn semmid sincsen.
Ott is arat, ahol nem vetett.
Kutyabaj, kutyabaja. (Nem nagy baj.)
Molnár sem vesz két vámot.
A sokból lehet keveset is venni.
Türhetlen szomoruság a kebles háboru.
Sok jó ember elfér egy kis helyen.
Asszonyból, roszból, iborkából mindig jobb a kisebb.
Ki mindennek barátja, mindennek bolondja.
Áldja meg isten, mint a munkácsi szénát.
Nem sirat egy rigót egy nyár.
Kinek akasztófa a helye, nem hal a Marosba.
Könnyen igérő nehezen fizet.
Ne rázd a fát, mely magától hullajt.
Gazdag hizik, szegény bizik.