Isten dagasztja a kenyért, de botját is ő töri el.

Mennyországot is öröm tartja. 

Hever mint molnárlegény a zsákon.

Mikor isten nyulat teremtett, bokorról is gondoskodott.

Halál kutyái ugatnak ki belőle.

Add meg a másét, hogy senki ne szóljon rád.

Fülét sem fogja a dolognak. 

Rosz ház az, melyben köpenyeg kell az eső ellen.

A bunak is van ideje.

Nem diáktalannak való a könyv.

Csóri csukának nincs mája.

Hol sokat igérnek, keveset nyujtanak.

Hétköznap mezitláb, vasárnap cipőben.

Nyul vitéznek bokor a vára.

Urak vesznek össze, jobbágy haját tépik.

Kinek gézenguz az ura, kótyonfity a szolgája. 

Könnyü a mesterség, a ki tudja.

Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugalom.

Okos, mint a kos.

Igaz megbánás eltörli a bünt.

Jó ló is megrestül, ha nem abrakolják.

Nem tudja az ember, mitől hizik.

Szellő is megárt neki.

Mennél véknyabb a hur, annál könnyebben szakad.

Megtelt mint a hold.

Bocskorhoz fapálcza.

Lyukas hordót tölt.

Kezeégett gyermek irtózik a tüztől.

Kecskérül gyapjut, kerecsenbül hattyut.

Kevélység lenyomja szerencse tengelyét.

A könnyü is nehéz a nemakarónak.

Idővel, dérrel a kökény is megérik.