Szerencse ritkán elégszik meg egy csapással.
Inged gallérának se higy.
Irigy, mint a lakodalmas leány.
Egy kézzel épit, mással ront.
Szereti a tejfölt, de nem akarja enni a szerdéket.
Nagyon fent köp, ha csendesen evez.
Az ifju meghalhat, az öregnek meg kell halni.
Hol jámbor személy nincs, balkörmü a tánczos.
Ki mit nem akar, talál okot reá.
Kamatos pénz veled egy tálbul eszik.
Feltartja orrát, mint az érsek disznaja.
Macskának fia is örömest egerész.
Mesterét a szablya olykor agyon vágja.
Két éles pallos nem fér egy hüvelybe.
Nem használ a jó ló, ha a kocsis nem jó.
Szeretjük a szépet, az eleven képet.
Biblia is csak hat betüből áll.
Égnek ereje is cselekszik, de nem kényszerit.
Kakuknál is ravaszabb.
Jövő menő vendég a szerencse.
Kasza, kapa nyavalya.
Mindnyájan atyafiak vagyunk Ádámrul.
Tudja rőfének az árát.
Koppan a szeme, mint a kálvinista varjunak.
Délelőtt allegál, délután alig áll.
Szükség választja meg az embert.
Némának anyja sem érti szavát.
Elijedtnek árnyéka is ijeszt.
Emberkedik, mint szalonnabőr a parázson.
Ifju szokás, öreg gyakorlás.
Sánta sántát nógat.
Nem könnyen adják, a mi drága.
Az egészség izét a betegség adja.
Senki feje nem illik ugy az ember nyakához mint a magáé. Mátyás király követségbe akarta küldeni Kinizsit a törökhöz, mi fejébe kerülhete, s egyszersmind biztatta, hogy azon esetre, ha megölik, haddal megy a törökre, s harmincz ezer fejet vágat le az övéért. – Igen ám, felelé Kinizsi, de a harmincz ezer közől egy sem fog […]
Sok fő, sok értelem.
Nagy száj nagy falatokkal telik.
Lassan járj, tovább érsz.
Jobb száraz kenyér békével, mint a hizlalt borju pörlekedéssel.
Szőr nem gyapju.
Paripa, fegyver, feleség nem közös jószág.
Nem mindennap pap sajtja.
Egyik befogja, másik ki a lovat.
Bottal ütheti nyomát.
Gyöngén bánik vele, mint himes tojással.
A hamarban egy betüje sincs a jónak.
Jó ló is megrestül, ha nem abrakolják.
Egyik lába mezitelen, a másikon semmi sincsen.
Régen volt, talán nem is igaz.
Szolga sokat halljon, de keveset valljon.
Márk vagyok nem Lukács.