Addig nyujtózzál, meddig a pokrócz ér.
Nincs oly szépség, melyhez több ne férne.
A jó juh nem sokat béget, sok gyapjat ad.
Jobb messzi lenni az akasztófátul.
Az oláhnak tenni, magyarnak igérni.
Ki apja fia vagy?
Bor és pénz tartva tart, költve fogy.
Halál kutyái ugatnak ki belőle.
Mint vas szeg a zsákbul, szegénység a házbul.
Könnyü a lágy követ faragni.
Minden seregély három szemet visz el a szőlőbül. (Két szem a magáé, fejében; egy a szájában.)
Bekapta, mint kutya a legyet.
Csipi a kenyeret, a szelést restelli.
Kinek a pap, kinek a papné.
Veszett ország az, kit szamáron dulnak.
Holnapra is kell a ló.
Erdőnek is vagyon füle és mezőnek szeme.
Nem mind szent, aki templomba jár.
Maga szárnyára kelt.
Se kovásza kenyerének, se vize malmának.
Mely város pénzontó, veszni akar.
Sok ökör terhet mozdit.
Megtanit a nyomoruság imádkozni.
Rutból lehet cifra, de nem szép.
Mi savanyu nem volt, nem lehet az édes.
Szapora malom sokat darál.
Minden örömhöz vegyül egy kevés üröm.
Mit istentől szánsz, elviszi az ördög.
A farkas minél vénebb, annál maróbb.
Kimosdott belőle mint Pilátus.
Jó helyre tette gatyáját.
Szorgalom: gazdagság, henyélés: szegénység.
Erőtlen, mint a bőrehagyott kigyó.
Nem kell minden szálkából gerendát csinálni.
A „nemakarom” bántja.
Nem lehet fa pénzen várat épiteni.
Kedvesnek sok a neve.
Örül mint kinek a háza ég, maga meg benne szorult.
Ki lator paripán ül, zabolábul itat.
Orgazda, tolvaj mind egy zsákba valók.
Sok kis viseli a nagy nevet.
Más falát meszeli, magáé fekete.
Szerencsétlen bottal is agyon lövi magát.
Eloltották a gyertyáját.
A szegény pokolban is szegény.
Vergődünk, mint hal a harasztban.
Kényesség nem esik sanyaruság nélkül.
Akkor higy a parasztnak, mikor szőrt látsz a fogán.
Összevetett vállal erős a sokaság.
Soká késik, mint a birószó.