Magrul kel a cserfa is.

Sással födött házban bátorságos aludni.

Kiki maga kádjárul dézmáljon. 

Csipőjén keze, szeméten szeme.

Ragadós mint a kullancs.

Tetszik a tanács, de izzaszt a munka.

Könnyü csendes időn kormányozni. 

Nem sok nemesség kell az igazmondáshoz.

Csakugyan megvékonyodik az ember, ha gyakran faragják.

Két malomban őrölnek.

A kórót nem szokták fűző mellé tenni. 

Korán kelés hajnalt nem szerez. 

Farkaskomaságból igazi sógorság.

Éget mint a fulánk.

Káplár után harmadik tiszt.

Bölcs ember mindenütt otthon van. 

Messzi ér a király keze.

Néha a csősz is lop.

Ha már fudogál a szellő, nem soká beáll a tellő.

Méhecske meg nem száll dögön.

Néha isten se barátunk.

Az érett ész nem egy napi munka.

Kis bajt került, nagyba esett.

Ijedt ember árnyékátul is fél.

Vén leánynak kurta mindig a farsang.

Se hire se hamva. (Régen megégeték a holtat, s eltették hamvát. Legnagyobb szerencsétlenség volt temetetlenül elveszni, mikor hirét sem volt hallani, hamvát sem volt látni a holtnak.)

Gróf is nemes, ha hazafi.

Bátrabb fakannából inni, mint arany pohárból. 

Kapák közt is találhatni kajlát.

A katona halál fia.

Amely asszony hányja veti jámborságát, fekszik ott valami.

Csirke csipog a nád alatt.

Jobb néha kora halál a hosszu életnél.

Minden szinü macska fekete éjszaka.

Akkora, mint a kakasugrás.

Fészken kivül tollászkodik. 

Elásott kincsben kicsi haszon.

Kinél lakol, annak törvényével élj.

Aki szurkot forgat, megmocskolja kezét.