Szenteltvizzel is lehet visszaélni.
Ki lányt akar a háztul, ebét is becsülje.
Sok beszéd nehezen készül meg hazugság nélkül.
Nem mindenkor használ a sirás.
Nyulat izgat futásra.
Elvétette a nótáját.
Nem szégyen magadnak szolgálni.
Az óriás csak óriás, ha a völgyben áll is.
Lágyára esett a sulyok.
Mit a természet nem adott, megkinálhat vele szerencse.
Üvegen által nyalat mézet.
Ne végy nyelvvel igazat.
Székely pokolba is elmegy, csak megfizessenek.
Egy szálfa nem erdő.
Kinek üres az erszénye, üres a szekrénye.
Halat nem foghatok, de vizet zavarok.
Ha egy kád méz egy pénz volna is, de a kinek nincs, meg nem veheti.
Bagolyhoz kapván, elszalasztotta a sólymot.
Kudarczot vallani. (Rutul megcsalódni, megszégyenülni.)
Késő ünnep után kántálni.
Tejes fazéknál hivtelen szolga a macska.
Jégre vitték, ott felejtették.
Idővel, pénzzel légy takarékos.
Kinek esze van, hamar észreveszi magát.
Aki retket eszik, két felől hurutol.
Százszor vesd fontra, a mit egyszer nyelvre.
Addig nyujtózzál, meddig a pokrócz ér.
Okosnak a játék, vaknak az alamizsna.
Nagyurak kedve nyulháton jár.
Mintha fogát huznák. (Kellemetlenül vesz valamit.)
Senki sem érzi a maga büzit.
Rosznak is idővel kell válni.
Néha a lator is szomorkodik.
Pap feleségét, molnár kenyerét ne szánd.
Minden jó bornak ki kell forrni magát.
Felkötötte a kolompot.
Megrázlak, mint Jézus a vargát.
Nem minden gyümölcs jó, mely szépen pirosodik.
Több erősb egynél.
Itt a husa, itt a leve.
Félénk vitéznek „szaladj” a vára.
Ha begyógyul is a seb, megmarad a helye.
Ki szitával, ki rostával. (Kiki a maga szokása szerint.)
Nem az én házam ég.
Ki álnokságot vet, but arat.
Gyakran főzött paréjt uj lében föl ne adj.
Az alkonyodó napot kevesebben imádják.
Sir mint a sebes eső.
Nem hagyja el a párducz tarkaságát.
Csekély dolog, mely a gyermeket megnevetteti.