Bátor szivekkel társalkodik a szerencse.
Nagy urnak is találkozik ura.
Ha egyszer a mézet megszagolta a medve, abba sem hagyja.
Ha paraszt nem volna, kenyerünk se volna.
Jobb alant kezdeni és fent végezni.
Hátra van még a medve. (Azaz a főmulatság, az egyszeri paraszt szerint, ki szinházba menvén, elunta a sok beszédet hallgatni, s felkiálta: hadd jőjön a medve! mivel ő nem várt egyebet medve komédiánál.)
Az idő néha anya, néha mostoha.
Igéri, mit magával sem hozott, otthon sem hagyott.
Hol láttad, hogy fösvény fösvényt szeressen.
Holnap után, kis kedden, borjunyuzó pénteken.
Hosszu mint a Rákóczi lakodalma. (Első Rákóczi Ferencz Zrinyi Ilonával hat hónapig tartá lakadalmát.)
Lehordta, mint halmot a zápor.
Kisded bimbóbul ered a fontos körte.
Disznónak, fösvénynek holta után haszna.
Csipőjén keze, szeméten szeme.
Aki tanit, tanul.
Szemes kocsis, szemes ló, kerékszámra igen jó.
Szép dolog az a „jöszte”, de nem tudod, mire.
Reménység nyereség nincs mindig egy vágásban.
Kitől isten eláll, reménysége hibál.
Jobb a gyermek sirjon, mint szüléi.
Nem találta fel a puskaport.
Jobb elhinni, mint oda menni.
Szentséggel is visszaélhet az ember.
Aki tud élni, tud az valamit.
Jól forog a malma.
Mindenhez szerencse kell, még a lólopáshoz is.
Egy a szoba a kemenczével.
Van annak, a ki meg nem iszsza.
Bazsarózsa, de csak rózsa.
Sok gődény a tavat is elhordja.
Ki roszra szokott, nehezen hagyja el.
Kétszeres guzs nehezen szakad.
Változó mint a hold.
Egy szivvel, lélekkel.
Ubi non est, ott ne keresd.
A lejtőt járja. (Lefelé jár szerencséje, méltósága.)
Nem könnyen ejted meg a vén farkast.
Puskapornak egy szikra is elég.
Szóra kell szoktatni a gyermeket.
Fölébredt a kolbász szagára.
Himfán, palotán, kis ablakon kukucsál.
Eldicséri mint török a lova farkát.
Drága étel urnak való.
Ki el nem esett, nem szükség hogy felkeljen.
Sok szakács elsózza az ételt.
Pap feleségét, molnár kenyerét ne szánd.
Arra forditja a köpenyeget, honnan a szél fu.
Gyermekből, pohárból sok való.
Frisen jár mint egy ur.