Nagy urnak is találkozik ura.

Ha egyszer a mézet megszagolta a medve, abba sem hagyja.

Hátra van még a medve. (Azaz a főmulatság, az egyszeri paraszt szerint, ki szinházba menvén, elunta a sok beszédet hallgatni, s felkiálta: hadd jőjön a medve! mivel ő nem várt egyebet medve komédiánál.)

Az idő néha anya, néha mostoha.

Igéri, mit magával sem hozott, otthon sem hagyott.

Hol láttad, hogy fösvény fösvényt szeressen. 

Holnap után, kis kedden, borjunyuzó pénteken.

Kisded bimbóbul ered a fontos körte.

Csipőjén keze, szeméten szeme.

Aki tanit, tanul.

Szemes kocsis, szemes ló, kerékszámra igen jó.

Szép dolog az a „jöszte”, de nem tudod, mire.

Jobb a gyermek sirjon, mint szüléi.

Jobb elhinni, mint oda menni.

Aki tud élni, tud az valamit.

Jól forog a malma.

Egy a szoba a kemenczével.

Sok gődény a tavat is elhordja. 

Kétszeres guzs nehezen szakad.

Változó mint a hold.

Ubi non est, ott ne keresd.

A lejtőt járja. (Lefelé jár szerencséje, méltósága.)

Nem könnyen ejted meg a vén farkast.

Szóra kell szoktatni a gyermeket.

Fölébredt a kolbász szagára.

Himfán, palotán, kis ablakon kukucsál. 

Drága étel urnak való.

Ki el nem esett, nem szükség hogy felkeljen.

Arra forditja a köpenyeget, honnan a szél fu.

Frisen jár mint egy ur.