Még senki sem harapta el maga orrát.

Piros mint a lisztes zsák.

Ebnek eb a munkája.

Becsüld meg a foltot, még hasznát veheted.

A nap sem fog rajta. (Tartósan szép.)

Van lova, de nincs kocsisa.

Abban termékeny az okosság, kiben szaporátlan a tréfa.

Ugy beszél velem, mint kocsis a rudaslovával.

Ebül kezdi, komondorul végzi.

Látszik hogy tudod, azért köhögsz.

Sok darázs a legfutóbb paripát is megöli.

Orrot funi, leveskét hörpenteni lehetlen.

Ki sokat markol, keveset szorit.

Jó a jóakaró mindenütt. 

Tehetsége fölött senki sem köteles.

Estve van a faluban, farkas a bokorban.

Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugalom.

Szerelem és harag nem igaz birák.

Egy szomoru, két bus, három halálkép.

Szereti mint galamb a mézes buzát.

Inkább has fakadjon, mint gombócz maradjon.

Boszut állni nem vitézség.

Van az ur istennek elég oly kosztosa. (Jelent ingyenélőt.)

Minden farsangnak van egy böjte.

Kiesett a derékszeg.

Eb sem rágódik csonton, ha husra talál.

Hazug ül az asztalfőre.

Többet költ a fakóra, mint érdemli a fara.

Halál kutyái ugatnak ki belőle.

Illik, mint bot a tegezhez.

Szüzesség, ékesség.

Én sem vagyok mai csirke.

Mennél kurtább, annál kutyább.

Nehéz a bárányt farkassal összebékéltetni. 

Levelek után végre a fa is leesik.

Verbuválónak, czigánynak, kalmárnak, soha ne higy.

Jó a torma, de nem, ha tüzhelyen terem.

Ki madarat tart, ganéj a fizetése.