Asszonyból, roszból, iborkából mindig jobb a kisebb.
Nem ugy van már, mint volt régen.
Röst nem szereti az iskolázást.
A jó szél szombaton megáll.
Szene sincs, mégis lakatos.
Szomju emberhez jól illik a korsó bor.
Kicsi madárnak kicsi fészke.
Szeretetben egy harmadik mindig alkalmatlan.
Sári vári labancz. (Haszontalan katona.)
Pompás temetés pénzvesztegetés.
Az óriás csak óriás, ha a völgyben áll is.
Madár repülésre, ember munkára született.
Késő a kolbászt akkor kimélni, mikor már elfogyott.
Kigyó kigyót eszik, hogy sárkány lehessen.
Mártva szépül a vászon.
Megbékélt baráttal ójan bánjál.
Sapkát cserél süvegen.
Tartsa meg isten, mint rostában a vizet.
Nem alku a szerencsének hizelkedni.
Jó asszony a háznak koronája.
Ó bornak, ó leánynak nem egy az ára.
Virágos cégért köt, aki mérget árul.
Lőrincz van a dinnyében. (Romlott dinnyére mondják.)
Uj csizma feltartja sarkát; majd félretörik.
Pemete, piszkafa, asszonyfegyver.
Addig kell a vasat verni, a mig tüzes.
Könnyü ott vitéznek lenni, ahol nincs ellenség.
Régen volt, talán nem is igaz.
Mit a szeme meglát, keze ott nem hagyja.
Addig nyujtózzál, meddig a lepel ér.
Henyélés a gonoszság gyökere.
Nem takarhat annyit a kakas, hogy a jércze ki ne kaparhassa.
Hess, másé, az udvartól.
Kevély vitéz hamar vész.
A tél hagyján! de a szele gonosz.
Nyul agarat, szunyog madarat nem örömest lát.
Jertek be, itt is jámborok laknak.
Még kánya sincs, már furja a bort.
Időjárásnak nehéz módot szabni.
Sok hurt szakaszt a vén hegedüs.
Se bajusza, se pénze.
A nagy hegynek nagy a szele.
A hol nyaralt, ott teleljen.
Egyfelül méz, másfelül méreg.
Veszett fejszének nyele is jó.
Nem kell a serényt nógatni.
Köhents egyet, talán torkodra jő.
Könnyü szekér mellett gyalogosan.
Jó az okos a háznál.
Ha tömjén nincs, liszttel is áldozunk.